Szélcsóvákat hajtanak a
malomkerekek,
az isteni légbe kondítanak,
kordítanak nyikorogva,
bűntelen.
Bérük a fában percegő ítélet,
örvényük felett saját törvényük
köhécsel
aszott tüdővel:
Igen, ennyire tellett…
Hajamba kapva engem is emel,
létem határait így érem el,
enyém lesz, mit vágyam érdemel.
Placcs.

Zalaegerszeg, 2004. augusztus 4.