Számba veszlek,
mint rózsás barackot,
kertem kincsét,
más ne harapjon
belé, csak én,
húsig,
és azon túl is,
csontig hatoljon,
kerítse birtokom.
Kezeim közt
fonnyadjon ráncokba,
míg kitölt
a megfolyt hús,
és fátyollal
takar a megkopott
hamvas rúzs,
fösvényen oltott
mámorban.
S mikor majd
elejtelek,
avarba roskad
csontváz tested:
simulj hozzám,
büntetésül, megszánva
szabadíts fel!

Zalaegerszeg, 2019. március 12.