Szembogaratok angyalfénye bűvöl,
mint egykoron bennem is,
lángol tükreikben
az áhítattal átszőtt várakozás.
S bár felnőtt fejjel tudom már,
nem a Jézuska lopja be a fenyőfát, –
sőt ti is tudjátok,
csak cinkosan mosolyogtok,
mert öcséteknek misztérium még e játék, –
újra édesanyám elveszett-megkerült fia leszek,
csak most búvó ölelésetek melenget,
nem a mosástól kérges anyai kéz.
Bennetek hajdani önmagamat keresem
és lelem meg,
így ünneplek veletek
és kicsit magammal is, bennetek:
egy pillanatra sosem volt-elmúlt önmagam lehetek.

Zalaegerszeg, 2007. december 24.