Egy dallam dúdol bennem,
dong-zsong,
részegülve
bozsolét kóstol.
Buborékkacaja
nyelvemre hangol
merész ízeket:
csecsemő gurguláját,
operák elcsent félhangjait.
Feljebb, egyre csak feljebb –
tódul, duzzad bensőmben
a mámorária,
fülembe üvegorgona,
kristályxilofon húzza
kíséretét, kortyonként
könnyebbedik a lét,
s opálba mélyülő tekintettel
ünneplem, fojthatatlan,
a gyöngyfürtök
önkezűleg ontott
gyönyörét.
Zalaegerszeg, 2007. december 11.