A mélységet magadban,
a magasságot a mélység felé,
a szeretetet két marokkal,
ölelni sosem elég.
Az igazságot szavakban,
a szavakat tettekkel mérd,
a világot mosollyal,
ameddig a fény végtelen ér.
Könnyekkel a fájdalmat,
a boldogságot, hiszen egybeér’,
a szerelmet magánnyal,
a magányt hiánnyal,
közös végük a beteljesülés.
A bűnt a bűnhődéssel,
a megbánás megbocsájtást remél,
de feloldozásra jóvátétel
nélkül nem adatik remény.
A halál mérhetetlen
könny és fájdalom,
mi(t) számít már, ha letép,
nincs többé irgalom.
Egyedül isten tévedhetetlen,
mikor végleg megítél,
magadat istennel,
másokat magaddal mérd.
Zalaegerszeg, 2018. március 25.